„Élni annyit jelent, mint nevetni a halálon, és belehalni a röhögésbe.”

Boris Vian

Boris Vian 1920. március 10-én született. A francia avantgárd kiemelkedő alakja volt. Elismert volt jazz-muzsikusként és festőként is. Eredetileg matematikus volt, de az évek során, és a háborúban szerzett élmények után 1947-ben megírta első regényét álnéven. Vernon Sullivan néven megjelent könyvei miatt többször is perbe fogták. Parodisztikus botránykönyvei viszont elég keresettek voltak. Részese volt a „Patafizikai Társaságnak”, ahol „Első Satrafának” választották. Sok művet fordított. Szívrohamban hunyt el 1959. június 23-án, 39 évesen.

Tajtékos napok

Boris Vian 1947-ben írta meg ezt a könyvét, amit a kor legmegrázóbb szerelmi történetének neveztek- mégsem aratott sikert vele. Ráadásul a könyv megjelenése után pornográfiával vádolták.

Számomra a Tajtékos napok Shakespeare Romeo és Júliához hasonlítható- az egyik legtragikusabb szerelmi történet, amit valaha olvastam. A 2 szerelmes Colin és Chloe története a jazz korszakban játszódik, és a zenének nagy jelentősége van a sztoriban. Colin egy okos feltaláló, aki remek körülmények között él. Mindene megvan – ezért dolgozni sem nagyon szeret-, még egy olyan zongorát is feltalált, ami a hangok alapján koktélt kever. Egyszóval Colin élete tökéletes, de egy valami mégis hiányzik. A szerelem. Egy partin Colin megismeri Chloe-t, és egyből egymásba szeretnek. Boldog párként élnek tovább, akik mindennél jobban szeretik egymást. De a rózsaszín köd hamar felszáll, mert Chloe beteg lesz. Egy bizonyos lótusz nő a tüdejébe, amit csak más virágok tudnak kiirtani. Tehát Colin minden pénzét szerelme gyógyítására, azaz virágokra költi. Véleményem szerint ilyen egy igazi társ. Colin tűzön vízen keresztül kitartott Chloe mellett- még dolgozni is elment, csak azért, hogy a virágokat fizetni tudja. Érdekes motívum a műben az, hogy a szerelmesek lakása gyönyörű, tágas és világos mikor boldogok. De mikor Chloe megbetegszik, minden összezsugorodik és sötétebb lesz. Az író ezzel a párhuzammal remekül érezteti a történet aktuális hangulatát. Az biztos, hogy a könyv utolsó soraihoz érve szem nem marad szárazon. Mindenkinek szeretettel ajánlom Chloe és Colin történetét!

Ács Liliána (10.E)