Ha megkérünk egy kazinczys diákot vagy tanárt, hogy mondjon néhány gondolatot iskolánk névadójáról, akkor bizonyára mindenki tudna rá 1-2 szóval válaszolni, legalább annyit, hogy Kazinczy Ferenc egy magyar nyelvújító volt. Ha viszont azzal a kéréssel fordulunk ugyanezekhez az emberekhez, hogy Széphalomról szóljanak néhány szót, akkor az iskolánkba járó 950 személyből találnánk néhányat, akik ezt a kérést nem tudnák teljesíteni. Ebbe a néhány személybe azonban azok, akik már jártak A Magyar Nyelv Múzeumában nem tartoznak bele.

  Iskolánk volt olyan szerencsés helyzetben, hogy kapott néhány meghívást a XXX. Országos Ifjúsági Anyanyelvi Táborba, amelyet el is fogadott. Így kerültem én is azon szerencsés emberek közé, akik egy hetet Széphalmon tölthettek egy csodás környezetben, amelyet a múzeum és a múzeumkert biztosított számunkra.

  Az első este megtekinthettük Sátoraljaújhely városházájába, ahol Szamosvölgyi Péter, a város polgármestere nyitotta meg a tábort. Az ő beszédét követte a tábor két megalkotójának, Fábiánné dr. Szenczi Ibolya tanárnőnek és Kerekes Barnabás tanár úrnak a beszéde. Miután a tábor hivatalosan is kinyitotta kapuit a 30 érdeklődő fiatal előtt megkezdődött ez az egy hét Széphalom szívében.

  A táborba nem csak Magyarországról érkeztek fiatalok, hanem kárpátaljai, erdélyi és délvidéki tanulók is szép számmal képviselték hazájukat. Szerintem egy nagyon jó kezdeményezés volt Kerekes Barnabás tanár úr részéről, hogy az elcsatolt területeken élő tehetséges fiatalok számára is lehetőséget nyújtott arra, hogy részt vegyenek a táborban.

  Mindazok, akik most ezt az irományt olvassák biztosan azt gondolják, hogy ez egy nyelvtantábor volt, de egyáltalán nem. Persze, amikor először hallottam erről a táborról, sőt amikor a programot olvastam, még akkor is azt hittem, hogy itt csupa szakmai dolog lesz, de a valósággal szembesülve az egészet egy pozitív csalódásnak könyveltem el. Természetesen hallgathattunk nagyon tartalmas és informatív előadásokat, amikre íme néhány példa: Dr. Schirm Anita a tájnyelvekről beszélt, de mindezt számunkra is befogadhatóan, videókkal és mémekkel illusztrálva. Ránki Sára, bűnügyi nyelvész a szakmáját mutatta be nekünk, így bővebb betekintést nyerhettünk egy börtönben dolgozó nyelvész mindennapjaiba a már vele megesett történeteket hallgatva.

  Az előadásokon kívül tettünk egy kirándulást felvidékre, mely során meglátogattuk a Borsi Rákóczi Kastélyközpontot és a tőketerebesi Andrássy-kastélyt, így a tábor során nemcsak a nyelvi, hanem a történelmi ismereteinket is bővíthettük.

  Esténként is remek, szórakoztató programokon tudtunk részt venni. Két este volt terítéken anyanyelvi játékok, de ehhez nem valami unalmas feladatlapot kell elképzelni, amiket nyelvtan órán kapunk, hanem játékosan versenyeztek a csapatok egymással, hol fej-fej mellett haladva, hol pedig teljesen szétszakadozva. Egy másik estén táncházban vehettünk részt, ahol Moldva körtáncaival ismerkedtünk, de volt, amikor Bordi András zenéjével és színjátékaival szórakoztatott bennünket. Ezzel az egy-két példával azt próbáltam bemutatni, hogy milyen izgalmas és tartalmas programrendben volt részünk, de ahhoz, hogy ne csak az én véleményemmel szembesülhessenek az olvasók, megkérdeztem a másik két táborozót iskolánkból, hogy mit gondolnak a táborban kialakult közösségről.

  Zsebedits Anna a következőképpen válaszolt a kérdésemre: „Én szinte mindenkivel jóban voltam, már most hiányoznak az esti beszélgetések, játékok és csak az, hogy együtt lehessünk. Nagyon jó, összetartó volt a közösség.” A másik megkérdezett tanulónk, Böröczki Blanka is hasonlóan nyilatkozott a társaságról: ,,Szerintem ez egy páratlan közösség, egy olyan, aminek még soha nem voltam tagja. Hihetetlennek tartom, hogy ennyi ember ilyen gyorsan hogyan képes megtalálni az összhangot egymással. Nagyon sajnálom, hogy a tábor csak 8 napig tartott, mert így nem mindenkit tudtam egyformán megismerni. Ha tehetném még visszamennék, hogy még több közös emléket gyűjtsek velük.”

  Mind a két lány szavaival teljes mértékben egyetértek éppen ezért vagyok nagyon hálás Kerekes Barnabás tanár úrnak és az Anyanyelvápolók Szövetségének ifjúsági szervezetének tagjainak, hogy egy ilyen hetet hoztak össze nekünk. A tábort az Anyanyelvápolók Szövetsége szervezte, melynek célja a magyar nyelv ápolása és fenntartása, hogy a következő nemzedékek is magyarul tudjanak megszólalni. Ezen szervezetnek és A Magyar Nyelv Múzeumának igazgatójának, Nyiri Péternek köszönhetjük, hogy mi, kazinczysok is ellátogathatunk iskolánk névadójának egykori lakhelyére, életének fontos színhelyére és nyughelyére.

  Remélem, hogy mindenkinek tartalmasan és vidáman telt a nyári szünete és kipihenten vághatunk neki a 2023-2024-es tanévnek.