Cikket írta: Bartha Regina 6.A

Biztos sokan nézitek velem együtt a különböző tehetségkutató versenyeket, de nekem a kedvencem a Sztárban sztár leszek. Eddig mindig csak otthon, a kényelmes kanapén ülve,  a tévé előtt tekintettem meg, viszont október 22-én megtudhattam, milyen is a saját szememmel látni. 17:00-kor a helyszínen kell lenni vagy az elejét nélküled kezdik el. Az összes versenyző közös éneklését már napokkal előbb felveszik. Az élő show csak az első kisfilm után kezdődik.

A stúdióba belépve különböző színű karszalagokat adnak, hogy megtudják különböztetni, ki milyen szektorba ülhet.  A fekete a stábtagoké, a lila a fizetős vendégeké, ők ülnek a zsűri mögött. Az arany VIP a zsűri és a TV2 vendégeié, ők ülnek a színpad kétoldalán, és a zöld pedig a többi vendégé, ők  a színpad mögött kapnak helyet.

A stúdió olyan, mint egy építkezés, tele állványokkal és kábelekkel. Az ülőhelyeken ülve nem a megszokott kanapés-érzés jutott először eszembe. Itt fapadok vártak, amik le vannak terítve szövettel, háttámla nincs. Rajtuk ülve nem igazán kényelmes végignézni a produkciókat, de egy kabáttal/ pulcsival egész tűrhetővé lehet varázsolni az ülést. Azért a szünetekben alig vártam, hogy felállhassak, és kicsit átmozgathassam magam.

A színpad sokkal kisebb, mint gondoltam, mielőtt beléptem volna a stúdió ajtaján. Hajas Ádám, az operatív szerkesztő kérdésemre elmondta, hogy a Dancing with the Stars is ugyanekkora területet foglal el, csak jelen esetben a Sztárban sztár leszek-nek van backstage is, ami hatalmas.  Összesen 14 kamera veszi az adást, és közel 300 ember dolgozik hétről-hétre azon, hogy nekünk a legjobb szórakozást, látványt tudják nyújtani.

Felmerült bennem az a kérdés, hogy a fellépők és a mesterek ruháinak mi lesz a sorsa az előadás után. Ezek a gyönyörűséges jelmezek a TV 2 tulajdonát képezik, és  megpróbálják felhasználni más műsorokban is. Az október 22-i adásban is fel lehetett fedezni azokat az állatjelmezeket, amik a Nicsak, ki vagyok? című műsorból ismerősként köszönhetnek vissza.

Számomra a legérdekesebb rész a versenyzők átváltozásain kívül az volt, hogy míg itthon a kanapén a kisfilmeket láttam a fellépők között, addig ott a színpadon ez idő alatt mintha egy forgószél söpört volna végig. A „vihar” közepén Flóra állt, a rendezőasszisztens, aki 10 másodpercenként mondta a többieknek az időt és mutatta, hogy melyik kelléknek hova kell kerülnie.

A felvétel alatt mindenki nagyon kedves volt, bármelyik stábtagtól, operatőrtől kérdezhettem. A legjobban azonban annak örültem, hogy Pápai Jocival és Majkával közös képet készíthettem.