-Mit találsz a legérdekesebbnek az iskolánkban, országunkban? Klisék nélkül, ami először eszedbe jut, akár étel, hely, szokás…

-Húha, na hát ez jó kérdés, megfogtál… A suliban eléggé máshogyan gondolkoznak a gyerekek, Kolumbiában a társaim sokkal lustábbak voltak, semmit sem csináltak. Illetve otthon a kajáknak is más az íz-és fűszerviláguk, de a magyar ízek sem rosszak, szeretem őket. Nem bántam meg egyébként egyáltalán, hogy idejöttem, jó volt ilyen fajta új dolgot is kipróbálni. 

-Alakult ki olyan napi szokásod, ami otthon nem volt része az életednek?

-Ilyen szempontból inkább a kollégiumi életet emelném ki, az az, ami teljesen eltér, de ott viszont minden nap ugyanaz a rutinom. Néha azért van honvágyam, de alapvetően élvezem ezt az önállóságot. Az azonban eléggé különbözik Kolumbiától, hogy itt akárhová elmehetek egyedül…

-Tudsz bármilyen kulturális különbséget mondani a két ország között, vagy amit nagyon nehéz volt megszokni az elején?

-Ez megint nagyon nehéz kérdés, de agyalok…Ha mindenképpen kellene egyet mondanom, az a közlekedés lenne általánosan. A tömegközlekedés például olyasmit mond el egy emberről Kolumbiában, hogy nincs pénze autóra, és megvetést vált ki az emberekből, hogyha kijelented, hogy te napi szinten buszozol. Itt ez teljesen normális, illetve a közlekedési eszközök is eltérnek. Columbiában például csak buszt és autót látsz, vonat csak egy-két városban van. Se villamos, se semmi. Az emberek pedig háromszor szabálykövetőbbek, mint Kolumbiában. Otthon simán átmennek a piroson az autók, de a gyalogosok is, kevésbé toleránsak az ott élők. 

-Kedvencek és élet Magyarországon:

-A kürtőskalács az, ami a személyes kedvencem, és ami tipikusan magyar, de versenyben van még vele a lángos. Régebben a szüleimmel jártunk a Balatonra nyaranta, és ott kóstoltuk ezeket a finomságokat. Voltam táborban is, és ugye tavaly az osztállyal is lementünk forgatni. Pesten is jártunk párszor, ahol még volt lehetőségünk tradicionális ételeket kóstolni. 

A koleszba elég hamar beleszoktam, illetve a szobatársaimmal is egyből jóba lettünk, végül is így volt a ’praktikusabb’, mégiscsak velük élek a hét nagy részében. Hétvégente pedig a nagyszüleimhez térek vissza Csornára. 

-Otthon a szüleiddel milyen nyelven kommunikálsz?

-Apukámmal és a tesóimmal spanyolul, anyukámmal magyarul és spanyolul is beszélgetünk, de mióta itt vagyok, az utóbbi időben főleg magyarul tartjuk a kapcsolatot. Az egyszer biztos, hogy a nyelvtudásom nagyon sokat fejlődött, de még mindig vannak vicces szituációk, mikor a barátnőimmel beszélgetve véletlenül rossz szavakat használok és nevetnek, nekem meg kicsit később esik le, hogy mit rontottam el. 

A beszélgetés során nagyon izgalmasnak és érdekesnek találtam Katalina személyét és gondolatait. Cserediákként biztosan nem unalmas neki az élet nálunk, és örömmel hallottam, hogy rendkívül élvezi helyzetét, és örül, hogy élhetett a lehetőséggel.